Videopraktika Online

Talán még a 3CCD-s Panasonic SD1-el kezdődő (http://www.videopraktika.hu/articles/188) kompakt, nagy méretű LCD keresős kézikamerák óta a külső nem változott számottevően, talán csak finomodott. Voltak kisebb méretű modellek (SD5 –http://www.videopraktika.hu/articles/128), de végül – talán a versenytársak hatására is – ez a méret került ki győztesen. És valóban, az egy sor csatlakozóval (3,5-es jack, 3,5-es mikrofon, mini HDMI, USB 2.0, kompozit A/V kimenet) ellátott géptesten külsőleg alig találunk újdonságot, viszont a gombok már végre igazán kézhez állnak. Az összeszerelés minősége persze hozza a gyártó hasonló kategóriájú kameráinak masszív érzetét, fényes, ujjlenyomat-érzékeny burkolattal. A tenyérszorítónál, a készülék jobb oldalán viszont van „ujjlenyomat-ellenálló” bevonat a műanyagon. A tesztpédányon a ház tetején lévő 5.1-es mikrofon fekete festése kopott meg egy picit a pár hetes tesztidőszak végére.

 

Kiegyensúlyozása nagyon jó, ami mondjuk a tömzsi mérete miatt adja is magát. Önműködően kinyíló és visszazáródó lencsevédője van, ami nagyon kényelmes, gyorsan és megbízhatóan – egyszer sem ragadt be félúton – nyílik, záródik.

 

Akkumulátora a házon kívülre terjed, nem rejtett, tehát akár nagyobb méretűt is vásárolhatunk hozzá. A tápcsatlakozó nem az akku mögé került, viszont, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ebben az esetben nem tudunk póttöltő vásárlása nélkül pótakkut tölteni felvétel közben. Ez viszont nem akkora probléma, tekintve, hogy tisztességes kapacitásnak tűnik még a gyári akku (7,2 V/1250 mAh/9 Wh) is, nekem kibírta az egy napi játszadozást, illetve a kicsit több, mint egy órányi napi felvételmennyiséget.

 

Helyet kaptak a házon olyan közvetlen elérésű funkciógombok, mint a teljes automatikus- és manuális módválasztó, képstabilizátor ki-be kapcsoló, valamint az „1080/50p” kapcsoló, ha netalántán tudni vélnénk, hogy „na, ez most nagyon jó minőségben kell”.

 

 

A felvételkészítés legfontosabb paramétereit tartalmazó gyorsmenüt kétféle módon hívhatjuk elő:

Az egyik, hogy az élességállító gyűrű melletti Camera Functions gombot addig nyomogatjuk, amíg rá nem lépünk valamelyikre a Fókusz, Fehéregyensúly, Záridő, Blende közül. Ez nagyon ügyesen van megoldva, hiszen nem kell menüben lépkedni, hanem azonnal egy adott funkcióra ugrunk, amit az élességállító gyűrűvel már szabályozhatunk is. Vagyis az élességállító gyűrű gyakorlatilag egy „multifunkciós gyűrű” az objektív körül, amely alapesetben az élességállítást szolgálja.

 

A gyorsmenü előhívására a másik lehetőség a rezisztív LCD-keresőre bökés. Ez nyílván hosszabb ideig tart két lépéssel, de a menüikonok mérete rábökésre lett tervezve, melléütés nálam nem volt jellemző.

 

 

Manapság tényleg egyre több dologgal (vagy egyre kevesebbel NEM) készíthetünk videót, így fontosnak érzem, hogy megnézzük, hogy már a kredenccel is videót készítők korában miben nyújt többet egy konzumer videokamera a rengeteg kompakt kütyünél.

 

Először is, mivel a gép egy célgép, így nem fotózásra, internetezésre, hanem elsődlegesen videózásra használható a leghatékonyabban:

- Beépített, kompakt, jó minőségű zoomobjektívje van, olyan átfogással, ami egy DSLR-gépen elképesztő méretű és súlyú lenne.

- Jó a hangminőség a beépített mikrofonnal is, és nem az 5.1 miatt, hanem a karakterisztikája és dinamikája az, ami használhatóvá teszi rendes beszédhangfelvételre is. Nem kopog a ház rossz (zaj)szigetelése és a telefon-, vagy kisfényképezőgép-mikrofon apró méretéből adódó dinamikahiány miatt.

- A stabilizátor olyan erős, hogy kézi (vállra rakott „ENG kamerás”) követést is élvezhetően, nagy rángások nélkül végre lehetett hajtani.

- Kompletten szállítható egy kisebb övtáskában, egy kicsivel nagyobba még a töltője (ami nem sokkal nagyobb, mint egy mobiltöltő) is belefér.

- Megbízható manuális élességállítás a beépített, kék színű peak-, azaz csúcsszint kijelzéssel.

 

 

Pozitívumként értékeltem a Hosszú expozíció kezelését. Bár a dolog nem új, már korábbi modellekben is láthattuk, de egy megjegyzést megér. A manuálisan beállítható leghosszabb záridő csak 0,5 s, ahhoz, hogy kézből csináljunk instant, gyors éjszakai hosszú expókat, épphogy elég. Többet már csak állvánnyal lehetne megtartani. A nagyon jó képstabilizátorral viszont ezt a fél másodpercet, ha nem remeg a kezünk, és türelmesek vagyunk, ki tudjuk tartani úgy, hogy éles legyen minden. És mivel videokamera, azonnal látjuk, hogy melyik az a kép, az a pillanat, amikor már éles az exponált képünk (hiszen a gép valójában folyton exponál), és akkor csak megnyomjuk a gombot.

 

 

 

 

Sajnos az élességállítás sebességéről ezt a pozitívumot már nem mondhatjuk el. Majdnem teljes sötétségben (sötét utcán, a keresztutca ki volt világítva) kb. 2-3 másodpercig (amíg lemaradunk a témáról) keresgéli az infrával és vörös fénnyel megvilágított fókuszpontot, mielőtt exponálja a vakus képet. Így lassan, de általában megtalálja. A régebbi, segédfény nélküli modelleknél ez sem volt általános, úgyhogy én még ezt is értékeltem. Ha nem is a fotó képminőségéért (lépcsőzetes élek és eltűnő részletek 1:1-nél) meg a sebességéért, de megbízhatóságáért és jó használhatóságáért a fotó módot mindenképp besorolnám a kompakt fényképezőgép kategóriába.

Szelektív élességállításra van még egy érintéses állítás lehetőség, amelynél rábökünk a tárgyra, és a gép arra állít mindent (csak teljesen automata iA módban működik), majd az expo gombbal exponálunk. Vaku esetén ez sajnos nem mindig működik, ugyanis rábökéskor bár beállít a készülék, ha lenyomjuk az exponáló gombot, sokszor állít az átlag alapján még egyszer – így lesz az ember helyett újra a háttérben lévő ronda fal éles.

 

 

 

 

A feleslegesen nagy felülméretezés miatt a középső, 8 megapixeles üzemmódban készítettem a mintaképeket. Színei szépek voltak, viszont az expozícióban láthatóan kicsit fölé lő az optimális értéknek, talán az amatőr élményvideózásnak a fotózástól alapvetően eltérő koncepciója miatt. (A videózásnál a beszélő arca élvez prioritást szinte minden esetben, így nagyon világos háttér esetén is. És mivel vaku ekkor nem áll rendelkezésre, muszáj feljebb tolni az expót. Nem is beszélve arról, a fotók utómunkái hamarabb váltak általánossá, mint a videókéi. Ráadásul fotókészítés esetén ilyen esetben segít a vaku, mint ellenfény/derítés.)

 

 

 

 

 

Bár a mikrofon minősége hozza az elvárhatót ebben a kategóriában, nekem itt a beszédértés miatt jobban hiányzik egy irányított mikrofon, mint ez a gömbkarakterisztikájú mikrofon, de az már egy megszokott dolog – így leszünk motiváltak további kiegészítők vásárlására.

 

 

Különösebben nem kapunk extrákat a csatlakozók tekintetében, a fent említett alapvető kimeneteken és bemeneteken túl még szót ejthetünk a vakupapucsról, amely a ház oldalán, egy műanyag takarólemez mögött helyezkedik el. Ezt sajnos nem volt alkalmam kipróbálni, de valószínűleg tápfeszültséget nem ad a készülék, viszont ha mondjuk mikroport vevőt szeretnénk rátenni egy opcionális, a vakupapucsra csatlakoztatható állványra (vagy rögzítőre), arra kiváló (sok esetben a talpra szokták tenni, az azon lévő menetre szerelhető rögzítővel, ha nincs papucs a gépen).

Az SD kártya műanyag porvédő fedele egyben a csatlakozókat is lefedi, szerencsére könnyen nyitható, de jól is zár.

 

 

Ha az embert nem is érdeklik a felvételi funkciók, csupán egy „mutogatós partikamerát” keres, érdemes megfontolni a következőket.

Rezisztív érintésérzékeny képernyőjével könnyen tudunk navigálni a televett háttértár nagyszámú videója között. Először is tudjuk dátumra szűkíteni a listát, illetve a törléshez és listába állításhoz használatos kijelölés is sokkal könnyebb és gyorsabb, ha csak rábökünk az adott videóra. Az érintésérzékeny képernyővel végre lehetővé vált az általam nagymértékben favorizált „rábökős” keresés is, amit számítógépen egérrel a lejátszás progress bar-jának egy tetszőleges pontjára bökésével (amivel könnyen ugorhatunk a videó tetszőleges pontjára) már régóta megtehettünk, a kamerákon viszont nem. A keresés (seek) nehézkessége miatt hanyagoltam én is a kamerás lejátszást. De mivel egyre nagyobb divatja van a mobileszközös videónézésnek, így fontossá kezd válni ez is.

Fotónézegetéshez is próbálták a fejlesztők kicsit a tabletfunkciókra koncentrálni. Ha hosszan bökünk a képre, nagyítunk, ha jobbra vagy balra csúsztatunk, tovább, illetve hátrébb lépünk. Persze ne iPad-es GPU-sebességet képzeljünk ide, meg van egy kis késés is a reakcióban.

 

A felvételt a Windows 7-en alapértelmezett Media Player-e is lejátssza, bár a váltott soros videóknak megfelelő 50 kép/s-os, szaggatásmentes kicsomagoláshoz nem árt egy “1080p H264 AVC” hardvertámogatásos videokártya (az én régi kártyám pont nem olyan, szaggat is), ami manapság majdnem minden új kártyára jellemző (ami HDMI portos, az szinte biztos jó).

 

  

A fotó minősége kinagyítva 1:1 pixelre jól megmutatja a hibákat. Rögtön látszik, hogy a teljes felbontású kép interpolált – vagyis a szenzor mérete közel sincs 14 megapixeles, inkább valahol 8 alatt lehet. A fénymérés és a vakuexpozíció viszont meglehetősen pontos, és a fehéregyensúly is színhelyesre áll a vakus képeknél. A szenzornak fotó módnál nagyobb területe az aktív terület, emiatt is kisebb a videós látószög. Az optimális képarány a fotóra a 3:2, a 4:3 kétoldalt a 3:2-esből vág le, a 16:9 pedig csak elhanyagolhatóan ad nagyobb látószöget, viszont egy jelentősebbet levág az aljából és a tetejéből.

http://vimeo.com/34752510

13 Mbit-es üzemmódnál a kép már blokkosodás és jelentős tömörítési hibák nélküli, a vízfelszín jellegű bonyolult felületek viszont csak maximális bitrátánál jók (ez inkább az AVC tömörítés sajátosságaival, mintsem a kamera teljesítőképességével függ össze).
Részletes technikai minőségelemzésre tesztábra és a régi tesztkészülékek szintén tesztábrás videói hiányában nem vállalkoztam, de egy ezzel foglalkozó weboldalon 10-ből 9 pontosra hozták a videók minőségét, figyelembe véve a színreprodukciót (amely kicsivel visszafogottabb és természetesebb lett a TM700-as elődnél), a zajt (illetve zajszűrést), a mozgás leképzést 50p-ben (alacsony fokú elmosódás tapasztalható - forgó tárgyak, pl. kerék mintázatánál észrevehető).

 

Rolling shutter: Mértéke átlagosnak mondható, számomra nem kellemetlenebb, mint mondjuk a Sony EX1-nél. Szerencsére az erős képstabilizátor (OIS) csökkenti a kellemetlenebb megnyilvánulásait. Mint ahogy a tesztvideóban is láthatjuk, az „50i” üzemmódnál bekapcsolt OIS a kézi felvételt is tudta „szétcsúszásmentesen” tartani, vagyis az élek nem hajlottak el észrevehető, illetve zavaró mértékben – nem úgy, mint a kikapcsolt OIS melletti rövid záridős beállításnál.

 

 

Bár a dobozon az áll, hogy „képes 3D felvételre”, ez nem teljesen igaz. Megvásárolható VW-CLT konverziós lencse nélkül legalábbis semmiképp. Szóval ezt sem tudtam kipróbálni, de a fent hivatkozott weboldal szerint 3D üzemben alig tudunk állítani valamit – vagyis a megszokott manuális mód nem működik. Ezen felül egy darab Full HD-s képet oszt két részre (összenyomja mindkettőt oldalirányban), míg a gyári 3D-s objektívekkel működő típusok két Full HD-s képet rögzítenek. 
 

Összefoglalás

Nagyon kiforrott, kompakt méretű Full HD-s gép a TM900, véleményem szerint csaknem a maximumot hozták ki a szenzorból, a zajszűrés mennyiségét és a képminőség optimális elegyét tekintve. Ezen felül finomodtak és logikusabbak lettek a kezelőszervek is. A manuális üzemmódok – kivétel a jó minőségű, de végtelenített élességállító gyűrű, amit már a korábbi modellekben is láthattunk – gyakorlatilag továbbra sem használhatók igazán jól (nem lehet vele „vakon” állítani), de az igazi manuális videózásra ott vannak a nagyobb gépek, vagy a DSLR-ek. A Point-And-Shoot-ra egyelőre ennél alkalmasabb készülék nem nagyon van. Egész nap kitart az akku (kb. 1 órányi felvételre), akár egy okostelefonnal, de úgy, hogy még egy kicsit (kb. fél órát) nézhetjük is rajta az aznapi anyagot, ha nagyon akarjuk. 3D-s videózásra nem, de 2D-sre nagyon ajánlott.