Hogyan videózzunk? (5. rész)
A szerkesztés
[2007. 11. 19.] - [Videoiskola]A felvett képsorok most már a számítógép merevlemezén pihennek. Mi történik velük ezután?
Az előző részben már említettem, hogy a film esetében úgy történik a vágás, hogy a felvett képsorokat szétszedik darabokra, majd a kívánt sorrendben és hosszban összeillesztik. Ugyanezt kell tegyük a videofelvételekkel is! Ezt a célt szolgálják a különböző vágóprogramok. A legegyszerűbbek ingyenesen letölthetők a világhálóról.
Kicsit többet tudnak a digitalizáló kártya mellé csomagolt szoftverek, mint például a Cyberlink PowerDirector, a Ulead Video Studio vagy a Pinnacle Studio. A nagy tudású, sok mindenre alkalmas programok borsos áron vásárolhatók meg. Van egy erős középmezőny, amely szolgáltatásaiban megközelíti a méregdrága programokat, ugyanakkor megfizethető azok számára is, akik csak hobbiból kívánják használni, és nem pénzkeresésre. Az első ilyen ismert program, az Adobe Premiere volt, de ma már több nagy szoftvergyártó is beszállt a ringbe és komoly rivális a Ulead, a Matrox és a Canopus is. Az egyik legújabb ilyen kategóriájú szerkesztő szoftver a Pinnacle Liquid Edition nevű programja.
Az első teendő, miután digitalizáltuk és a számítógépbe töltöttük videofelvételeinket, hogy snittekre bontsuk azokat. Nem szükséges önálló fájlokat létrehozni. A legegyszerűbb, egy menetben, egy darabban betölteni a szalagon egymás után következő jeleneteket. A program megjegyzi az általunk jelölt vágási pontokat és tetszőleges sorrendben ismét egymás után rakhatjuk azokat. Mivel valódi „elvágás” nem történik, ezért a vágási pontok akármikor módosíthatók. Valódi összeillesztés sem történik, hanem a program a film lejátszásakor összekeresi, és egymás után mutatja a kívánt képsort. Kicsit a filmvágásra emlékeztet, hogy látunk egy a filmszalaghoz hasonló, timeline-nak nevezett segédeszközt, ahol szemmel láthatóan is egymást követik a snittek.
A meglévő jelenetsoron egyszerűen változtathatunk. Például egy nem odaillő snittet egyszerűen kiemelhetünk, és helyére újat illeszthetünk. Méghozzá úgy, hogy vagy illeszkedik a keletkezett „lyuk” hosszához (erre akkor van szükség, ha az ezt követő vágási pontok helyét nem szeretnénk megváltoztatni, például zenére vágtunk), vagy az azt követő jelenetek annyival tolódnak el, amennyivel hosszabb vagy rövidebb az újonnan beillesztett jelenet. Ez az, amit az analóg videó vágásakor nem tudtunk megtenni.
Lehetőségünk van arra is, hogy ne csak egyszerűen egymás után rakjuk a jeleneteket, hanem különféle trükkökkel képezzünk átmenetet közöttük. A legegyszerűbb, amikor az egyik kép átúszik egy másikba, de nagyon bonyolult, akár háromdimenziós átmeneteket is létrehozhatunk. Határt csak a fantázia és a számítógép teljesítménye szab. Egy bonyolult trükk sok számolást igényel. Egyes kártyák hardveres úton is támogatják ezt, de a programok zöme kénytelen magában számolni, és ez időt vesz igénybe. Bánjunk óvatosan a trükkökkel! Nincs lehangolóbb látvány, mint amikor trükkökkel teleaggatnak egy filmet. (Még mindig filmnek nevezzük, pedig már nyoma sincs a celluloid szalagnak.) Hamar unalmassá válik, főleg amikor sorozatosan ugyanazokat a látványelemeket használják. Alapszabály, hogy egy filmnek a trükkök nélkül is meg kell állni a lábán. A trükk csak segít, de nem a hibák eltüntetésében!
A vágóprogramok másik szolgáltatása, hogy korrigálhatjuk felvételeink fényességét, kontrasztját, vagy színeit. Ez hasonló ahhoz, ahogyan az állókép-manipuláló programoknál megismertük. Ez ugyancsak számolási feladat, amit vagy támogat a hardver, vagy csak a program számol.
A jobb szoftverekben lehetőség van filmjeink feliratozására is. Álló, vagy úgynevezett húzott feliratot készíthetünk, ami akár a mozgóképre is rákerülhet.
Általában a vágóprogramokat egészítik ki, vagy önálló szoftverként működnek azok a programok, amelyek a mozgóképbe való beavatkozást szolgálják. Hasonlóan, mint az állókép esetében, retusálhatunk, törölhetünk, belerajzolhatunk egy jelenetbe, a helyzet csak annyival bonyolultabb, hogy az egymást követő képek mindegyikén el kell végezni ugyanazt a műveletet, nehezítve azzal, hogy például a kivágás kontúrja is mozog.
A végtermék
Elkészült a nagy mű, de az alkotó még nem pihenhet. A megvágott filmet valahogyan tárolni kell. A merevlemez hamar megtelik videóval. Szeretnénk mielőbb felszabadítani a következő film befogadására.
Legegyszerűbb megoldás, hogy filmünket ismét videoszalagra másoljuk. A videojel, ahol bement a számítógépbe, ott ki is jön. A DV kamerák többsége ma már alkalmas arra is, hogy a számítógépből érkező jelet rögzítse. Amennyiben olyan eszközzel rendelkezünk, amelynek van analóg be- és kijárata, úgy másolhatunk VHS kazettára is.
Sokkal elegánsabb, ha filmünket digitális formában mentjük el az utókor számára. A vágóprogramokkal lehetőségünk van arra, hogy a már megismert videoformátumokban elmentsük a kész mozit. Némelyik program az MPEG kódolást nem tudja elvégezni. Ezekhez külön kódolót kell használni.
Ezt azután egyszerű másolással CD-re vagy DVD-re írhatjuk. Így azonban mindig a számítógépünkhöz leszünk kötve. Ma már egyre jobban hódít az asztali DVD-lejátszó (sőt egyre inkább a felvevő is). Talán nem túl merész elképzelés, hogy előbb-utóbb leváltják a VHS magnókat, egyszerűbb kezelhetőségükkel, és azzal, hogy a belevaló hordozó mérete sokkal kisebb. A legtöbb asztali DVD-lejátszó támogatja a három legismertebb videolemez szabványt. Az MPEG-1 fájlformátum az alapja a Video CD-nek (VCD). Ezen közel 70 percnyi felvételt tárolhatunk közönséges CD lemezen. Ennek javított változata az Super Video CD (SVCD), amely kb. 35 perces MPEG-2 felvétel rögzítésére alkalmas, de még mindig CD lemezt használva. A legjobb minőséget és leghosszabb műsoridőt a DVD-n történő rögzítéssel érhetjük el. Ennek szintén az MPEG-2 formátum az alapja. Hossza függ a tömörítés mértékétől, ami viszont a képminőséget befolyásolja. Általában a kb. 2 órás felvételi időt, illetve az ennek megfelelő tömörítést használják tárolására.
VCD-t és SVCD-t a legtöbb CD-író program előállít *.avi vagy *.mpg fájlból. DVD előállításához speciális, úgynevezett authoring (DVD-szerkesztő) szoftverre van szükség, amely ma már minden valamirevaló DVD-író csomagjában megtalálható. A komolyabb vágóprogramok, mint például a Pinnacle Edition, tartalmaznak authoring modult is.
Nem maradt más hátra, mint hogy jó felvételeket és sok élvezetes videofilmet kívánjak a kedves olvasóknak.
