Hogyan videózzunk? (3. rész)
Világítás
[2007. 8. 28.] - [Videoiskola]Az előző részben már feltettük a kérdést. miért világítunk, amikor a ma kapható kamerák akár éjszakai sötétben is képesek felvételt készíteni? Azt a magyarázatot adtunk, hogy a kézikönyvek leírásával ellentétben, legalább 200 lux fénymennyiségre van szükség az élvezhető képhez. De nemcsak ezért világítunk, hanem azért is, hogy megfelelő hangulatot, vagy esztétikai hatást hozzunk létre, vagy ahogyan az elején már említettem, a tér érzékeltetése miatt.
Az ember szeme és agya ahhoz szokott, hogy van egy természetes fényforrás, a Nap, amely megvilágítja a körülöttünk lévő világot. Az tűnik számunkra természetesnek, ami olyan, vagy megközelítően olyan, mint a Nap világította környezet.
Szemünk 10000-szeres intenzitásbeli különbséget is meg tud különböztetni. Gondoljunk például egy napfényben úszó fehér házfalra és a házba bevezető kapualjra. A szemünk még lát tónusbeli különbségeket, részleteket a vakító házfalon is, és a sötétbe boruló bejáratban is. A legtökéletesebb film is csak 1000-szeres különbséget képes visszaadni. A videó még ennél is szerényebb képességű. Mire a kép eljut a tévé képernyőjére, jó, ha 40-50-szeres átfogást produkál. A világítás másik feladata ezt az óriási szakadékot áthidalhatóvá tenni.
A Nap – mint természetes fényforrás – által létrehozott megvilágítási konstrukció szinte majdnem teljes bizonyossággal elárulja, mikor készült a felvétel. Ha nagyon magasról érkezik a fény, ami éles árnyékot vet (például az orr árnyéka az állon), biztosak lehetünk benne, hogy a déli órákban járunk. A téli hónapokban persze alacsonyabb a nap járása. Reggel és este az árnyékok hosszan elnyúlnak. De nemcsak ez a különbség figyelhető meg a reggeli/esti és a déli fények között. Mivel ilyenkor a nap sugarainak sokkal vastagabb légrétegen kell áthaladniuk, mint délben, lágyabb fénysugarak érik el a földfelszínt. Nem csak lágyabb lesz a fény, hanem mivel a vastagabb ózon többet nyel el a napfény kék összetevőjéből, narancsosabb, sárgásabb lesz a megvilágító fénysugár. A reggeli és esti hangulatra ezért jellemzőbb a „melegebb” szín. A napsugár ugyan hasonlóképpen érkezik reggel és este, azért van egy kicsi különbség a kettő között. Estére sokkal több, ember okozta ipari szennyeződés kerül a levegőbe. A rengeteg lebegő anyag kicsit szórja a fénysugarakat. Ezért lágyabb az esti fény.
Milyen lámpákat használjunk?
Feladatunk tehát minél egyszerűbben, és minél természetesebben előállítani a világítást. Minél kevesebb lámpát használunk, annál kisebb gondot okozunk magunknak. Nem szép, és főleg természetellenesen hat, ha több árnyék is megjelenik ugyanarról a személyről, vagy tárgyról. Legegyszerűbb lenne, ha csak egy fényforrást használnánk, amit főfénynek nevezünk. Ezzel utánozzuk legjobban a napfényt. De már beszéltem arról, hogy a videó fényátfogása több nagyságrenddel kisebb, mint az emberi szemé, ezért például egy portré fotografálása esetén az arc egyik oldala megfelelő expozíciót ad, ugyanakkor a másik oldala teljesen bebukik feketébe. (A világítás alapja egy portré bevilágítása, ezért hivatkozom erre.) Mondhatnánk azt, hogy nincsen expozíciós gondunk, ha a lámpát pontosan szembe, a kamera mellé helyezzük el. Valóban, ebben az esetben az egész arc „szépen” egyenletesen van megvilágítva. Lapos, jellegtelen képet kapunk, és veszítünk az arc térbeli illúziójából is. Mivel a fényforrásunkat nem tudjuk pontosan az optikai tengelyben elhelyezni, ezért még zavaró, csúnya árnyékok is megjelennek, elsősorban az orr vagy az áll környékén. A főfényünket ezért inkább kicsit oldalra helyezzük el. A keletkezett nagy kontraszt-különbséget pedig egy, az optikai tengelyhez minél közelebb elhelyezett, úgynevezett derítőfénnyel oldjuk fel. Ügyeljünk a derítő fény elhelyezésére, hogy ne vessen második árnyékot. Némi próbálgatással ez elérhető. Sokat segít a nemkívánatos árnyék elkerülésében, ha a derítő fény nem kemény, párhuzamos fénynyaláb, hanem szórt fény. A videónál, a filmmel ellentétben, a kemény fókuszált fényt még a főfénynél is ajánlatos kerülni. Ha szeretnénk szereplőnk térbeli elhelyezkedését jobban érzékeltetni, úgy helyezzünk el mögé, a kamerával szemben, de magasabban, még egy fényforrást. Ennek neve „gégen”. Szerepe, hogy körülrajzolja a kamera előtt álló alakot. Fénykontúr jelenik meg a vállán és a haján. Ezzel szinte leválik a mögötte elhelyezkedő háttérről.
Ez a világítás dióhéjban, amitől persze el lehet, sőt időnként a megfelelő hangulat megteremtése érdekében el is kell térni. Ha már létrehoztuk szereplőnk fénykonstrukcióját, akkor jöhet a környezet kialakítása. Meg kell teremteni a mondanivaló dramaturgiájának megfelelő fényviszonyokat. Ez lehet például egy adott napszak érzékeltetése. Fontos, hogy felesleges fénybeli hangsúlyokkal ne vonjuk el a figyelmet a lényeges látnivalóról.
A fény az operatőr talán legfontosabb kifejező eszköze. A nagy mesterek egyéni stílusa csalhatatlanul felismerhető alkotásaikon, akárcsak a festészetben.
***
Oldalakon keresztül lehetne még folytatni a mozgókép-készítés alapjainak ismertetését. De ehhez nem csak több oldal, de még több fejezet is kevés. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a Filmkultúrával, hogy Balázs Béla alapműként említhető könyvének címére utaljak. Akit kicsit jobban érdekel a mozgókép-készítés annál, mint hogy csak a gombot nyomja, azután lesz, ami lesz, forgassa ezeket az írásokat! Fontos, hogy minél több dolgot kipróbáljon, eljátsszon vele, hogy amikor szükség van rá, tudatosan tudja használni.
(köv.: III. rész - A videofelvételtől a videofilmig)
